Milyen emberek a barátaink , milyen társaságba járunk....Kétely esetén fontoljuk meg a következőket:
- milyen viselkedésre késztetnek?
- milyen dolgokra irányítják a figyelmemet?
- milyen olvasmányokat ajánlanak?
- milyen helyekre visznek magukkal?
- milyen gondolatokra indítanak?
- milyen beszédmodorra szoktatnak?
- milyen érzéseket ébresztenek bennem?
- milyen kijelentésekre ragadnak?
Végül, miután alaposan meghánytuk-vetettük mindezt, választ kell találnunk még egy utolsó kérdésre: Jelenlegi társaságunk az általunk választott fejlődési irányba mozdit-e bennünket?
Szerencsés esetben igennel felelhetünk. Ám ha bizonytalanságot érzünk, akkor ideje mérlegre tennünk életünk némely kulcsszereplőjéhez fűződő viszonyunkat.
Könnyü lekicsinyelni a környezeti hatás kérdését.
-Jó, itt élek, na és, mit számít az! - von vállat az egyszeri ember. - Ezek az emberek vesznek körül, de engem nem zavarnak.
Nagy tévedés! Minden számít! Jegyezzük is meg ezt a fontos megállapítást:
MINDEN SZÁMÍT!!!!
Ez a való élet, és nem elméleti bölcsesség!!A fő cél, hogy saját magunk igy szóljunk: "Vége az önámításnak. Tudni akarom, mit értem el, és mivé válhatok még. Ismerni szeretném erősségeimet és gyengéimet, tudnom kell, mi hat rám, mit engedtem közel az életemhez."
Vessünk tehát egy pillantást erre a kérdéskörre, s azután még egyet. Minden megér egy második pillantást, kivált a környezet hatalma.
Talán akad, aki hallota már a kis fecske történetét......
Szegény jószág fél szemét eltakarja a szárnyával és keservesen zokog. Arra repül egy bagoly, és megkérdezi: - Mi baj, kicsikém?
A fecske félrevonja a szárnyát, és feltárja szeme helyén tátongó üreget.
- Értem már - huhogja pislogva a bagoly. - Azért sirsz, mert a varjú kivájta a szemedet.
- Nem - felelte bánatosan a villásfarkú.- Azért mert hagytam.
Nincs-e valaki, aki megzavarja a tisztánlátásunkat? Nem próbálja-e valaki elhomályosítani az álmainkat? Bizony könnyű befolyásolni mások életét, főleg negatív irányban. A társaság könnyen meghatározhatja haladási irányunkat, lyukat beszélhet a hasunkba, eláraszt bennün- ket, átformál nyomásával. A kérdés csupán az, hogy ezt akarjuk-e.
Azzá válunk, afelé törekszünk és azt érjük-e el, ami nekünk fontos, vagy engedjük, hogy mások elrabolják az álmainkat?
Jim Rohn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése